Hauber Károly weboldala

Az individualizmus lehet termékeny, de lehet romboló is. Ady verse az előbbit képviseli, Hemingway rövidtörténete az utóbbit. Ez segít abban, hogy a személyiség megőrizze értékeit egy olyan világban, amelyben látszólag csak a siker számít. Az a maga szűkszavúságával megrendítően világít rá arra: mily gyarlóság, ha önzésünkben nem vesszük észre a hozzánk közel állók természetes vágyait.

James Joyce rövidtörténete Dublini emberek című című kötetében jelent meg. Egy kamaszfiú szembesül benne illúzióival. Az alkotás alakformálása és atmoszférateremtése zseniális. Jelentéssugallata: álmokra is, csalódásokra is szükségünk van az önmagunk felé vezető úton. Csokonai Vitéz Mihály verse a magyar Ugar problémájának egyik első megfogalmazása. A felvilágosodás szellemében a nevelés fontosságára figyelmeztet, az érvelést a versformával (nagyon rövid sorok) és a mondatok modalitásával (kérdések, felkiáltások) is erősítve.

Két szívbe markoló alkotás a hazához fűződő eltéphetetlen kötelékről. Márai verse a szülőföldtől, a kultúrától és az anyanyelvtől elszakadó emigráns megrázó vallomása, egyúttal történelmi búcsúztató is: az egész európai civilizációt elsiratja, amely tucatembert farag a személyiségből. Lázár Ervin elbeszélése a legszebb tragikus balladákat megidézve mutatja be egy idős györkönyi sváb házaspár sorsát, akik 1946-ban nem hajlandók elhagyni szülőföldjüket. Csoda emeli ki: emberek tudtak maradni az embertelenségben.

A gyermek és a felnőtt nézőpontjának szembeállítása mindig érdekes, nagy művész tollából pedig rendszerint mély is.  Kosztolányi Dezső (1885-1936) örökbecsű novellája egyszerre megrendítő beavatástörténet és éles látlelet a két világháború közötti hivatalnokvilág szolgalelkűségéről. Szabó Lőrinc (1900-1957) pedig úgy ütközteti a kisfiú ártatlanságát és a felnőtt komorabb élettapasztalataival, hogy Goethe híres mondását juttatja eszünkbe: „A gyermek realista, az ifjú idealista, a felnőtt szkeptikus, az öregember misztikus.”

Oravecz Imre (1943) a mai magyar irodalom egyik legnagyobbja. A magyar parasztság 100 esztendejét megidéző trilógiája (A rög gyermekei) újabb regényirodalmunk egyik orma. Költőként éppoly kiváló. Legutóbbi kötetében (A távozó fa, 2015) az öregedésről vall: egyszerűen, mélyen, szívbe markolóan. Darvasi László (1962) novellája egy öregasszony és egy öregedő agglegény groteszk kapcsolatát mutatja be. A tartalmatlanul múló idő, az élethazugság, a szeretet és a halál fonódik össze benne.

Íme az életuntság két arca. Arany versének beszélője a fizikai fájdalmak miatt érzi elviselhetetlennek az életet, és értékeli át az óvatosan, vigyázva megtett életutat. Kötter Tamás (1970) novellája a felső középosztály hedonista életének ürességét világítja meg belső nézőpontból, kíméletlen éleslátással.

Kálnoky László (1912-1985) a Nyugat „ezüstkorának” lírikusa. A Lángok árnyékában 1970-es kötetének címadó verse. Központi szimbóluma, a „lángok árnyékában élés” az emberi sorssal való kíméletlen szembenézést jelképezheti. Látomásos képek utalnak az értékválságra, az öregségre, a halálra… A létezés tragikumát csak a vers zeneisége és a forma játékossága oldja valamelyest.

Cholnoky Viktor (1868-1912) novellája két egymással összefüggő témát kapcsol össze: a művészsorsot és a kaotikusnak látott modern világot. A művészt Trivulzio testesíti meg, aki a szerző alakmásának is tekinthető. Mámortól sem független érzékenysége, fantáziagazdagsága Cholnoky szerint is hozzátartozik a művészhez

Jászberényi Sándor (1980) a mai magyar irodalom egyik legjobb novellistája; feszültségtől izzó tárgyias novellái Hemingway-t, Graham Greene-t idézik, témaválasztása is új: a háború pokla. A megölni egy arabot az Iszlám Állam kegyetlen világába visz, és a Ne ölj!  erkölcsi parancsát helyezi félelmetesen új megvilágításba. Paul Éluard (1895-1952) Szabadság című verse 1941 nyarán keletkezett, eredetileg szerelmes versnek készült, végül címzettje a német megszállás miatt a szabadság lett. A mű hatott Illyés híres alkotására: Egy mondat a zsarnokságról.

Az igazi utazás mindenekelőtt szellemi élmény – érzékeltetik ezek az alkotások is. Kosztolányi Dezső (1885-1936) rajza egy félreértés következményeit mutatja be lebilincselő iróniával. Egyszerre tart tükröt a rangkórság kábulatában élő társadalomnak, de kajánul az egyes embernek s mintegy önmagának is. Antal László (1950) verse a sűrítés remekműve: élményrögzítés és ars poetica, életfilozófia és vallomás mindössze nyolc sorban. A képek a harmónia lehetőségét mutatják fel a zűrzavarban, a művész alkotta világ megsejteti a Teremtőt… (Fent: Máté Sándor Tengerparton című festménye, a vers ihletője)

Goethe (1749-1832) dala a szerelmes ember lelkiállapotát mutatja be; ismétlésekkel, ellentétekkel érzékelteti: az igazi szerelem boldoggá teszi az embert és beragyogja a világot. Déry Tibor (1894-1977) novellája egy, a diktatúra börtönéből szabadult férfi sorsát állítja a középpontba, s a szerelem megtartó, reményt adó erejéről szól. Nagyszerű film is készült belőle 1971-ben Makk Károly rendezésében, Darvas Ivánnal, Törőcsik Marival a főszerepben.