Hauber Károly weboldala

Ady magyarsága az egyik legnagyobb szellemi kincsünk: az igazi hazafiság felülmúlhatatlanul szép és fájdalmas megfogalmazása. Egyesül benne az eleve elrendelt, az aggódó és az ostorozó hazaszeretet. Rejtély, miért maradt ki az új Nemzeti Alaptantervből… Itt közrebocsátott verse: Intés az őrzőkhöz… Zrínyi Miklós politikai röpirata (1663) a barokk próza remeke, egyúttal a kor legjobb magyar politikusának és hadvezérének ma is tanulságos intelme kortársaihoz. Világos helyzetértékelés, majd a teendők kijelölése: csak a cselekvő hazaszeretet, egy önálló magyar hadsereg mentheti meg a hazát. Ady verse és a röpirat néhány szép részlete a Teljes bejegyzésre kattintva olvasható el, Zrínyi művének teljes szövege itt található:

https://mek.oszk.hu/06100/06115/html/gmzrinyi0002.html

Két remekmű a halálról: két himnusz az élethez. Babits Mihály (1883-1941) az elkerülhetetlen vég fájdalmát formálja verssé, s teszi elviselhetőbbé, hiszen „ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja”. Lev Tolsztoj (1828-1910) örökbecsű elbeszélése arra int mindnyájunkat: Ha már testünk magabiztosan halad a kikerülhetetlen enyészet felé, a lelkünket ne hagyjuk elveszni. Jellemünk építése, lelkünk fejlődése által legyőzhető a halál. A verset a Teljes bejegyzésre kattintva olvashatjuk el, Tolsztoj alkotását itt találjuk: http://mek.oszk.hu/00500/00509/00509.htm

„A működésben van a nyugalom” – írja József Attila. Az értelmes tevékenység ad keretet: hitet, reményt az életnek. Enélkül pótcselekvésbe menekülünk vagy az életuntság lesz úrrá rajtunk. Utóbbinak is számos változata van. Íme közülük kettő. Rimbaud (1854-1891) verse a modern ember növekvő életuntságát formálja meg egy hajó magánbeszédeként. Tar Sándor (1941-2005) írása egy utcára került szakmunkás megrázó monológja, aki hiába próbált újra elhelyezkedni…

Markó Béla (1951) szonettkoszorúja a magyar irodalom 14 jeles képviselőjét idézi meg, s mutatja be a művészet hitet és reményt adó erejét. Íme a példa: a legnehezebb körülmények között is hűségesek maradhatunk eszményeinkhez… Bródy Sándor (1863-1924) kései írása a magyar novellairodalom egyik mesterdarabja: az öregedő, elmagányosodott művész keserű humorral átszőtt megrendítő vallomása értékről, érdekről, divatról – életről és halálról…

Két megrendítő háborúellenes alkotás. Tóth Árpád (1886-1928) verse modern özönvízként mutatja be az első világháború rettenetét, az emberlét kínjait és nemünk esendőségét. Wolfgang Borchert (1921-1947) írásnak főszereplője egy 9 éves kisfiú, aki egy lebombázott épület mellett őrködik, mert négyéves kistestvére valahol a romok alatt fekszik, és nem szeretné, ha patkányok eledele lenne…

Tomas Tranströmer (1931-2015) svéd költő sokat tett hazájában a magyar költészet népszerűsítéséért. A „valóságot új fényben megmutató lírájáért” 2011-ben Nobel-díjat kapott. A hegyről című verse az atomizálódott világot, az ember elmagányosodását villantja föl a vitorlások látványában. Kosztolányi Dezső (1885-1936) példázata könyörtelen létharcként mutatja be az életet, s azt sugallja: csak a szeretet adhat értelmet és méltóságot az emberi sorsnak

Két alkotás – a szerelem két gyökeresen különböző felfogása. Csoóri Sándor (1930-2016) versében örök életforrás, amely a létnek értelmet, sorsunknak tartamat ad. Esterházy Péter (1950-2016) történetében szex és más semmi: Miha Gyuri kiveszi a szekrényből Rozálka szépen összehajtogatott szüzességét, és belefújja az orrát.

Balassi verse könyörgés. Lelki békességért. Mindannyian vágyunk erre, de csak akkor kaphatjuk meg, ha őszintén megvalljuk vétkeinket. Mikszáth rövidtörténete példázat. Arról szól, hogy az önzetlen szeretet nemcsak annak válik hasznára, akin segítünk, hanem nekünk magunknak is: ettől lesz élhetőbbé és otthonosabbá a világ.

Az individualizmus lehet termékeny, de lehet romboló is. Ady verse az előbbit képviseli, Hemingway rövidtörténete az utóbbit. Ez segít abban, hogy a személyiség megőrizze értékeit egy olyan világban, amelyben látszólag csak a siker számít. Az a maga szűkszavúságával megrendítően világít rá arra: mily gyarlóság, ha önzésünkben nem vesszük észre a hozzánk közel állók természetes vágyait.