Hauber Károly weboldala

A gyermek remény. Hit a jövőben; abban, hogy életünk-kultúránk nem vész el nyomtalanul. S hit önmagunkban; abban, hogy képesek vagyunk megőrizni nyitottságunkat, a gyermeki érdeklődést a világ iránt. Az itt közölt két alkotás inkább az utóbbi jelentést sugallja. Egyiket sem kell bemutatni. Karinthy novellája a Tanár úr kérem feledhetetlen darabja, Kosztolányi költeményét pedig 2000-ben a 20. század legszebb versének választották az irodalmárok.

Márai Sándor (1900. április 11. - 1989. február 21.)1950-es verse a hazájától elszakadt ember otthontalanságáról szól, de azt is érzékelteti: ha elveszítjük nemzeti, kulturális, nyelvi identitásunkat, "por és hamu vagyunk", mert ez már nem igazi, hanem halott élet. Nádas Péter (1942) önéletrajzi élmények alapján beszéli el, hogy mit élhet át az, akit a klinikai halál után hoznak vissza az életbe. Képes kimondani a kimondhatatlant, megsejtetni azt az élményt, amikor a lélek elhagyja a testet, hogy visszatérjen örök otthonába...

A 19. századi modernség nagy témája a spleen, amelyet életuntságnak, életcsömörnek vagy életundornak lehetne magyarra fordítani. Előjátéka ez a 20. századi egzisztencializmus létszorongásának, Heidegger Semmijének. Leggyakrabban az őszhöz kapcsolódik; úgy tűnik, ez a ködös, esős évszak a modern ember kozmikus pillanata, amikor megérzi fáradozásának hiábavalóságát, a tarka virágok mögött rejtőző ürességet. Baudelaire verse az élmény első elemi erejű megfogalmazása. Valószínűleg hatott is Gozsdu novellájára, amely egy 40 éves arisztokrata hölgyet szembesít sorsával. Az emberi lét céltalansága és értelmetlensége mellett mindkét alkotásban megjelenik az életszeretet. Azt is sugallják: szükségünk van ilyen pillanatokra, hogy képesek legyünk örülni az élet szépségeinek....

Krasznahorkai László (1954) Odakint valami ég című novellája és Tandori Dezső (1938-2019) Madárzsoké című verse a modern művészsors két lehetséges változatát mutatja be. Az első titokzatos főszereplője groteszk módon figyelmeztet az emberiséget fenyegető veszélyekre. A nemrég elhunyt Tandori művének beszélője ironikusan szemléli az életet; azt sugallja, semmit sem szabad túl komolyan venni, ám személyiségünk megalkotásáról nem szabad megfeledkeznünk.

A mai magyarok túlnyomó többsége számára a háború szerencsére nem valóságos élmény. E tekintetben kegyesebb volt hozzánk a sors, mint a 20. század első felének nemzedékeihez. A háború ugyanis nem ismer kegyelmet: válogatás nélkül semmisíti meg az értékeket. Erről tanúskodik ez a két alkotás is. Ady verse egyetlen éjszaka látomásos képeibe sűrít minden rosszat. Móricz novellája pedig azt mutatja be, miként teszi a háború rablógyilkossá az eredendően derék, családszerető parasztembert. Az alkotások legfontosabb üzenete ugyanis az, hogy a háború erkölcsi és lelki értelemben is megsemmisíti az embert...

Ifjúkorom egyik legkedvesebb olvasmánya volt Stanislaw Lem Kiberiáda című könyve, amely 1971-ben jelent meg magyarul. A benne szereplő tudományos-fantasztikus novellák a mély bölcsességet fergeteges humorral egyesítik. A világmindenség legnagyobb költőjének, az Elektrubadúrnak  verseit ma is kívülről fújom. Ez az alkotás egyre időszerűbb, hiszen Kaszparovot, a sakkvilágbajnokot már 1997-ben legyőzte a Deep Blue nevű szuperszámítógép...

Illyés Gyula Szekszárd felé című verse Kézfogások című 1956-os kötetében található. A verseskönyv az életigenlés egyik legszebb magyar nyelvű megvallása, s ebbe illeszkedik a költemény is, amely egy vonatutazáson tapasztalt élményben mutatja meg a családi és a nemzeti összetartozás felemelően szép érzését.

Nemcsak az önépítés eszköze lehet a szerelem, hanem az önpusztításé is. Ezt ábrázolja Mikszáthnak ez a novellája, a Jó palócok című ciklus egyik legszebb darabja. Mint messze földön híres lovai tanúsítják, Gélyi János a tökély megszállottja. Tökéletes hát a bosszúban is...

Szerelmi líránk e gyönyörű darabja elemi erővel szólaltatja meg az életépítés vágyát, amely a megfelelő társ megtalálása nélkül elképzelhetetlen. Az alkotás megmutatja számunkra a "mindenséget", a teljessé formálható élet lehetőségét. De elénk villantja azt is, hogy igazi társ nélkül "a cseleit szövő fondor magány" fenyeget bennünket.

Kányádi Sándor (1929-2018) a posztmodern világban is hitet tesz az emberi lét alapértékei mellett;  az emberi teljességet elképzelhetetlennek tartja haza, család vagy Isten nélkül. Verse mélyen átélt s erős lélekkel kiküzdött drámai hitét formálja emberi szóvá. Hiteles tanúsággá arról, hogy az ember aligha boldogulhat Isten nélkül.

Gárdonyi Géza Az én falum című kötete (1898) arról szól, hogy a hagyományos magyar faluban otthon érezte magát az ember. Itt található a Kevi Pál halála című novella, amely megmutatja: a közösség ereje és hite még a halált is elviselhetővé teszi az egyén számára.