Hauber Károly weboldala

Az igazi utazás mindenekelőtt szellemi élmény – érzékeltetik ezek az alkotások is. Kosztolányi Dezső (1885-1936) rajza egy félreértés következményeit mutatja be lebilincselő iróniával. Egyszerre tart tükröt a rangkórság kábulatában élő társadalomnak, de kajánul az egyes embernek s mintegy önmagának is. Antal László (1950) verse a sűrítés remekműve: élményrögzítés és ars poetica, életfilozófia és vallomás mindössze nyolc sorban. A képek a harmónia lehetőségét mutatják fel a zűrzavarban, a művész alkotta világ megsejteti a Teremtőt… (Fent: Máté Sándor Tengerparton című festménye, a vers ihletője)

Goethe (1749-1832) dala a szerelmes ember lelkiállapotát mutatja be; ismétlésekkel, ellentétekkel érzékelteti: az igazi szerelem boldoggá teszi az embert és beragyogja a világot. Déry Tibor (1894-1977) novellája egy, a diktatúra börtönéből szabadult férfi sorsát állítja a középpontba, s a szerelem megtartó, reményt adó erejéről szól. Nagyszerű film is készült belőle 1971-ben Makk Károly rendezésében, Darvas Ivánnal, Törőcsik Marival a főszerepben.

Jókai Mór szép novelláját és Pilinszky versét majdnem száz év választja el egymástól. Műfajuk, stílusuk, kifejezésmódjuk is gyökeresen eltér. Ám mindkettő azt érzékelteti megrendítő erővel: hit és szeretet nélkül üres a világ és végtelenül magányos az ember

A „Struggle for life” (jelentése: küzdelem a létért) önmegszólító vers; a beszélő belső vitáját jeleníti meg, aki alulmaradt a létért folyó küzdelemben. A csattanó groteszk következtetése érzékelteti: értelmetlen az élet, ha önző módon mindig csak az érdekeinket hajszoljuk.

Kóbor Tamás (1867-1942) nagy hatású újságíró volt, a zsidók asszimilációjának egyik apostola. Szépíróként főleg a városi kisemberrel foglalkozott. Egyik legszebb novellája a Borbála kutyája, amely a „leghűségesebb állat” választásával érzékelteti az önzés hatalmát, a kisember kiszolgáltatottságát.

Csáth Géza (1887-1919) A kis Emma című műve irodalmunk egyik legmegrendítőbb novellája. Érezzük: a gyönyörű 7 éves  kislány tragédiája és a nevelés, valamint a társadalomban működő erőszak között szoros kapcsolat van. Lelki következményei pedig beláthatatlanok - sejteti a naplóíró fiú öngyilkossága 12 évvel később. Hermann Hessének (1877-1962), a németek Nobel-díjas írójának élete és műve az egyik leghitelesebb válasz a modern kor kihívásaira. Veleje: nekünk, magunknak kell megteremtenünk a sorsunkat, meglelni a harmóniát. Amennyire lehetséges. Lépcsők (Stufen) című verse arra int: éljünk nyitottan, találjuk meg minden életkorban azt a tevékenységet, amely irányt mutat a sorsunknak...

Örkény István (1912-1979) alkotása az 1960-as években született; egyperces novellái közé tartozik. Az abszurd és a groteszk eszközeivel döbbent rá  a diktatúra és a nemzeti széthúzás veszélyeire. Nádasdy (1947) 2011-ben keletkezett modern tanító ódája az eleve elrendelt hazaszeretet megrázó vallomása; egy vitához szólt hozzá vele. Groteszk csattanója mélyen és nyugtalanítóan bevésődik a lelkünkbe.

A gyermek remény. Hit a jövőben; abban, hogy életünk-kultúránk nem vész el nyomtalanul. S hit önmagunkban; abban, hogy képesek vagyunk megőrizni nyitottságunkat, a gyermeki érdeklődést a világ iránt. Az itt közölt két alkotás inkább az utóbbi jelentést sugallja. Egyiket sem kell bemutatni. Karinthy novellája a Tanár úr kérem feledhetetlen darabja, Kosztolányi költeményét pedig 2000-ben a 20. század legszebb versének választották az irodalmárok.

Márai Sándor (1900. április 11. - 1989. február 21.)1950-es verse a hazájától elszakadt ember otthontalanságáról szól, de azt is érzékelteti: ha elveszítjük nemzeti, kulturális, nyelvi identitásunkat, "por és hamu vagyunk", mert ez már nem igazi, hanem halott élet. Nádas Péter (1942) önéletrajzi élmények alapján beszéli el, hogy mit élhet át az, akit a klinikai halál után hoznak vissza az életbe. Képes kimondani a kimondhatatlant, megsejtetni azt az élményt, amikor a lélek elhagyja a testet, hogy visszatérjen örök otthonába...

A 19. századi modernség nagy témája a spleen, amelyet életuntságnak, életcsömörnek vagy életundornak lehetne magyarra fordítani. Előjátéka ez a 20. századi egzisztencializmus létszorongásának, Heidegger Semmijének. Leggyakrabban az őszhöz kapcsolódik; úgy tűnik, ez a ködös, esős évszak a modern ember kozmikus pillanata, amikor megérzi fáradozásának hiábavalóságát, a tarka virágok mögött rejtőző ürességet. Baudelaire verse az élmény első elemi erejű megfogalmazása. Valószínűleg hatott is Gozsdu novellájára, amely egy 40 éves arisztokrata hölgyet szembesít sorsával. Az emberi lét céltalansága és értelmetlensége mellett mindkét alkotásban megjelenik az életszeretet. Azt is sugallják: szükségünk van ilyen pillanatokra, hogy képesek legyünk örülni az élet szépségeinek....