Összefoglaló kérdések, feladatok a modern európai irodalomhoz
Dolgozattémák:
1. A modern kor fő jellemzői és eszmei háttere
2. A stílusirányzatok rövid bemutatása 1. (realizmus és naturalizmus)
3. A stílusirányzatok rövid bemutatása 2. (impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió)
4. A kor lírájának néhány jellemzője (témák, költői szerep, beszédmód)
5. Egy Baudelaire- és egy Verlaine-vers rövid bemutatása
6. Ibsen Nórájának cselekménye, témája, megformálása
7. Csehov művészetének jellemzése, A csinovnyik halála rövid bemutatása
8. A regény és a realista regény néhány sajátossága
9. Az olvasott regény lényegretörő bemutatása
10. Maupassant Két jóbarát című novellájának bemutatása
11. Tolsztoj: Iván Iljics halála
12. Gogol: A köpönyeg
Kérdések február 21-re
Kiüléses felelés Tolsztoj Iván Iljics halála című művéből. A felelet lehetséges felépítése: 1. Bevezető: Tolsztoj életének, művészetének, az Anna Kareninának rövid bemutatása (55-57. dia) 2. Fő rész: a. Az Iván Iljics cselekménye, néhány fontos mozzanat kiemelésével: - hogyan fogadják halálát? - miért volt élete "egyszerű, mindennapi és iszonyú"? - kik fordultak felé megértéssel, miért? stb. b. Műfaja c. Szerkezete (idősíkeltolódás, idő - és térkezelés) 3. Befejezés: Téma és mondanivaló
A felelőknek felteszek egy kérdést a régebbi anyagból is (ld. a február 3-ra és 7-re feladott kérdéseket) vagy az általa választott műből. Ezen kívül értékelem a PPT-ket szóban is, és ahol szükségesnek látom, szeretnék meggyőződni arról, hogy olvasta-e (olvassa-e) a művet.
Kérdések, feladatok február 7-re
1. Beszélj röviden a regény múltjáról és a realista regényről! 2. Mutasd be röviden Csehov és Maupassant olvasott novelláját! 3. mutasd be röviden Balzacot (élete, az Emberi színjáték jellemzői, a Goriot apó rövid cselekménye Rastignac társadalmi leckéinek tanulsága) 4. Mutasd be röviden Stendhal Vörös és fekete című alkotását! Miben rejlik az újdonsága? Milyen realista és romantikus vonásai vannak? Miért nem tekinthető karrierregénynek? 5. Mutasd be röviden Flaubert Bovarynéját! Miről szól? Miben rejlik irodalomtörténeti jelentősége?
Kérdések, feladatok február 3-ra (csütörtökre)
1. Miben rejlik Ibsen és Csehov újdonsága? 2. Idézd fel a Nóra cselekményét! 3. Mutasd be a szerkezetét! Jellemző rá a hármas egység? Miért tekintjük analitikus drámának? 4. Mutasd be röviden a szereplőket! 5. Mi a témája? 6. Miért akar Nóra a saját lábára állni? Sikerül neki? 7. Mutasd be röviden Csehovot! Idézd fel és értelmezd A csinovnyik halálát! 8. Mutasd be röviden Maupassant-t! Idézd fel és értelmezd A két jóbarátot! 9. Beszélj röviden a regény múltjáról, és a realista regényről!
OTTHONI FELADAT: 5-10 perces PPT-vel egybekötött kiselőadás a választott regényről. Jó előadás/PPT esetén 2 ötös jár annak, aki Stendhalt, Dosztojevszkijt vagy Tolsztojt választja. Ne legyen több 7-8 diánál! Ne legyen sok szöveg, minden dián legyen valamilyen illusztráció! Szerepelhet a PPT-ben egy pici életrajz, irodalomtörténeti hely, de a cselekményre és az értelmezésre kerüljön a hangsúly!!! FONTOS: ÖTÖST AZ KAPHAT, AKINEK AZ ELŐADÁSÁT AZ OSZTÁLY MEGÉRTI!!!
HATÁRIDŐ: FEBRUÁR 10. (CSÜTÖRTÖK)
Balzac: Goriot apó
Stendhal: Vörös és fekete
Flaubert Bovaryné
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Tolsztoj: Anna Karenina
Fontane: Effi Briest
Feladatok, kérdések november 24-re
Akik nem voltak az órán: Nézzék meg Ibsen Nóráját a Youtube-on a Vígszínház előadásában! https://www.youtube.com/watch?v=cw85Wgj1sc0
Feladat: Készítsél a füzetedbe jegyzeteket a kor drámairorodalmát és Ibsen művészetét bemutató PPT-ről (A vadkacsa már nem kell) Kérdések a feladathoz: 1. Miben rejlik Ibsen és Csehov újdonsága? 2. Hogyan újítja meg Ibsen a drámát? Mi jellemzi műveinek témavilágát, szerkezetét, dialógusait, kifejezésmódját? 3. Fel tudnád idézni a Nóra cselekményét? 4. Mi jellemzi a témát, a szerkezetet és a megformálást?
KÉRDÉSEK AZ ELŐADÁS MEGBESZÉLÉSÉHEZ (Ezen gondolkodjatok el, szívesen veszem és akár ötössel is honorálom, aki felkészül legalább 3 kérdés kifejtő megválaszolására - privát üzenetben lehet előzetesen jelentkezni rá)
1. Milyen viselkedést vár Nóra a férjétől, amikor Helmer megtudja a hamisítást? És mit kap helyette, hogyan viselkedik Helmer?
2. Miért megy el Nóra? Hova megy és mi lesz vele? Szerinted végleg távozik vagy visszajön?
3. Egyetértesz a döntésével? Te mit tettél volna a helyében?
4. Mi kapcsolja össze Nórát és Krogsadot? Jellemzed ennek alapján a norvég társadalomban uralkodó morált! Mi a fontos, a látszat vagy a való?
5. Mi az a hármas egység? Érvényesül-e a Nórában?
6. Jellemezd Nóra barátnőjét, Krisztinát! Miért dönt úgy, hogy meg kell tudnia a férjnek az igazságot!
7. Jellemezd Krostadot! Miért zsarolja meg Nóráékat? Mi a véleményed róla!
8. Jellemezd Rank doktort! Miért épp most vall szerelmet Nórának?
Kérdések a január 17-i "beszélgetős" feleléshez
1. Jellemzed a 19. századi modernség történelmi hátterét!
2. Miért kerülnek válságba az értékek? Sorold fel és világítsd meg röviden az értékválság 3 fő jellemzőjét!
3. Jellemezd lényegretörően a pozitivizmust!
4. Mutasd be az életfilozófiák 4 képviselőjét: Kierkegaard-t, Schopenhauert, Nietzschét és Bergsont!
5. Mutasd be röviden a 19. századi modernség stílusirányzatait (realizmus, naturalizmus, impresszionizmus, szecesszió, szimbolizmus). Lehetőleg mondjál példákat a képzőművészetből is!
6. Hogyan változik meg a lírában a költő helyzete? Jellemezd röviden ehhez Baudelaire Az albatrosz című versét!
7. Jellemzed a modern lírát a témák és a költő beszédmódja szempontjából! Miért 1857-et tekintjük az új korszak jelképes dátumának?
8. Mutasd be A Romlás virágait! Térjél ki a címre, az egyik ciklus címére (Spleen és Ideál), Az egy dög és a Kapcsolatok című versre!
9. Mondd el és magyarázd meg a Kapcsolatok első versszakát!
10. Mutasd be Verlaine ars poeticáját a Költészettan rövid elemzésével!
11. Mondd el és mutasd be röviden az Őszi chansont!
12. Miért jelent jelentenek fontos fordulatot a modern lírában Rimbaud látnok-levelei?
12. Jellemezd röviden A magánhangzók szonettjét!
13. Mi Mallarmé jelentősége a modern lírában? Miről szól Sóhaj című költeménye?
14. Mi Rilke jelentősége a modern lírában? Miről szól A párduc című verse?
Összefoglaló kérdések, feladatok a modern európai irodalomhoz
- Melyek az értékválság legfőbb jellemzői?
- Mutasd be röviden a modern kor két fő filozófiai irányzatát: a pozitivizmust és az életfilozófiákat!
- Mutasd be röviden a 19. századi modernség stílusirányzatait (realizmus, naturalizmus, impresszionizmus, szecesszió, szimbolizmus)
- Hogyan változik meg a költő szerepe és beszédmódja a modern lírában?
- Méltasd Baudelaire kötetének, A Romlás virágának jelentőségét!
- Miért tekinthető a szimbolizmus programversének a Kapcsolatok? Mondd el az első versszakát!
- Mutasd be Verlaine ars poeticáját a Költészettan rövid elemzésével!
- Mondd el és mutasd be röviden az Őszi chansont!
- Miért jelent jelentenek fontos fordulatot a modern lírában Rimbaud látnok-levelei?
- Kik újítják meg a polgári drámát a 19. század végén? Nevezd meg néhány újításukat!
- Mutasd be röviden Ibsen munkásságát, elemezd részletesen azt a drámát, amelyet megnéztünk!
- Mutasd be röviden Csehovot, a novellistát!
- Mutasd be röviden a regényt és a realista regényt!
- Mutasd be röviden Balzac főművét, az Emberi színjátékot! Méltasd a Goriot apót!
- Méltasd röviden Stendhal munkásságát a Vörös és fekete középpontba állításával!
- Méltasd röviden Flaubert munkásságát a Bovaryné középpontba állításával!
- Mutasd be Fontane Effi Briest című művét!
- Mutasd be Gogol művészetét A köpönyeg középpontba állításával!
- Mutasd be Dosztojevszkij művészetét a Bűn és bünhődés középpontba állításával!
- Kerekítsél érettségi színvonalú feleletet Tolsztojból az Iván Iljics halála centrumba helyezésével!
Guy de Maupassant (e. gí dö mopászán; 1850–1893) Két jó barát
Párizst körülvette az ellenség. Párizs rettenetesen éhezett, a végsőket hörögve. A háztetőkön
megritkultak a verebek, a csatornák lakóira is rossz világ járt. A párizsiak bármit megettek
volna már.
Morissot úr - tisztes órásmester, különben békés nemzetőr - szomorúan sétálgatott egy tiszta, januári reggelen a külső bulváron, kezét katonanadrágja zsebébe dugta, hasa üres volt. Így ténfergett már jó ideje, míg egyszerre megtorpant egyik sorstársa előtt: régi barátjára ismert benne. Sauvage úr volt - barátságuk afféle horgászismeretség.A háború előtt Morissot úr vasárnaponként már hajnalban elindult hazulról, kezében bambuszbot, hátán a bádogdoboz. Felült az argenteuil-i vonatra, Colombes-nál leszállt, ésátsétált Marante szigetére. Amint belépett az álombeli paradicsomba, rögtön horgászni kezdett és horgászott késő estig.
Minden vasárnapon találkozott egy pocakos, kicsi, kedélyes emberrel, Sauvage rövidárukereskedővel, a Notre-Dame-de Lorette utcából; éppen olyan szenvedélyes horgász volt, mint ő. Gyakran fél napig is ott ültek egymás mellett, kezükben a bottal; lábuk a víz fölött lógázott, így lettek jó barátok.Voltak olyan vasárnapok, hogy egyetlen szót sem váltottak. Máskor meg elbeszélgettek; de szavak nélkül is megértették egymást, ízlésük és érzelmeik azonosak voltak. Tavaszi reggeleken, tíz óra tájt, amikor a megfiatalodott nap meg-meglebbenti a folyó sima tükrén a könnyű párát, mely együtt úszik a vízzel, és a nap a két megszállott horgász hátára jó meleget csurgat - ilyen reggeleken Morissot néha megszólalt:
- Felséges!
Sauvage meg ezt felelte:
- Nincs ennél különb élvezet a világon!
Ennyi is elég volt, megértették és becsülték egymást.
Ősszel, estefelé, amikor a nyugvó naptól bevérzett égbolt skarlátszínű felhőket vetett a vízbe, bíborra festette a folyót, felgyújtotta a láthatárt, és tűzként lángolt a két jó barát mögött, majd megaranyozta a tél leheletétől máris remegő, rozsdaszínű fákat - Sauvage rámosolygott Morissot-ra.
- Csodálatos, mi?
Morissot nem vette le tekintetét a vízen lebegő parafa dugóról - lelkesen felelte:
- Szebb, mint a bulvár, ugye?
Amikor találkoztak s megismerték egymást, legelőször is férfiasan kezet szorítottak, majd egészen elérzékenyültek, hogy mennyire megváltozott közben az életük.
Sauvage felsóhajtott.
- Mondhatom, szép világ! Morissot siránkozva feljajdult:
- Pedig milyen gyönyörű az idő! Az első szép, meleg nap!
Az ég csakugyan kék volt, á magasság ragyogott. Álmodozva, szomorkodva indultak meg egymás mellett. Morissot kezdte:
- Emlékszik még azokra a nagy horgászásokra? Csodálatos emlékek!
-Horgászunk-e még egyszer? - kérdezte Sauvage.
Bementek egy kis kávéházba, megittak egy-egy pohár abszintot, azután tovább sétáltak. Morissot hirtelen megállt:
- Nem innánk még egyet?
- Nem ellenzem.
Betértek hát a következő kocsmába is.
2
És amikor ismét az utcán voltak, kissé szédelegtek, mint két éhes ember, ha alkohollal tölti meg a hasát. Meleg volt. Simogató szél csiklandozta arcukat. Sauvage-t a langyos levegő végképp megrészegítette, megállt.
- Hátha kimennénk?
- Hová?
- Hát horgászni!
- De merre?
- Merre mehetnénk? A mi szigetünkre! A francia előőrsök Colombes-nál állnak. Ismerem Dumoulin ezredest, biztosan átengednek minket. Morissot megborzongott a vágytól.
- Nagyon jó! Nagyon jó! Én benne vagyok.
És elváltak: ki-ki hazasietett a felszerelésért.
Egy óra múlva már együtt ballagtak az országúton. Megérkeztek az ezredes villájához. Mosolygott kérésükön, de teljesítette a szokatlan kívánságot. És most tovább indultak, immár igazoló írásokkal. Hamarosan elérték az előőrsöket. Colombes teljesen kihalt volt, keresztülmentek a falun, s ott álltak a Szajna felé hajló kis szőlődombon. Tizenegy óra lehetett. A túlsó oldalon Argenteuil üresnek látszott. Orgemont és Sannois dombjai uralkodtak a tájon. Az egész nagy síkság Nanterre-ig üres volt, egészen üres - lekopasztott cseresznyefák és szürke szántóföldek. Sauvage a dombtető felé bökött:
- Ott már poroszok vannak! - morogta.
Valamilyen furcsa nyugtalanság szállta meg őket az elhagyatott síkságon. A poroszok! Még nem látták őket, de hónapok óta érezték, hogy itt vannak. Itt, Párizs körül. Tönkreteszik Franciaországot, rombolnak, gyilkolnak, kiéheztetik őket, láthatatlanok, és minden sikerül nekik: Gyűlölték az ismeretlen győzőket, gyűlöletükbe most babonás félelem is keveredett.
- És mi lesz, ha találkozunk velük? - gyávult meg Morissot.
Sauvage-ban megmozdult az örökké gúnyolódó párizsi:
- Megkínáljuk őket sült hallal.
De a táj csöndje elvette a bátorságukat, nem mertek tovább kalandozni a mezőn. Sauvage végül döntött:
- Gyerünk csak, de nagyon óvatosan!
Az egyik szőlőn vágtak át s elindultak lefelé, meggörnyedve, szinte csúszva; bokrok mögött lopakodtak, szemük nyugtalanul rebbent, feszülten figyeltek. Már csak a csupasz földcsík választotta el őket a folyóparttól. Szaladni kezdtek, s amint elérték a meredek partot, megbújtak a kiszáradt nád között. Morissot a földre hasalt: nem hall-e lépéseket? A legkisebb nesz sem törte meg a csendet. Egyedül voltak, teljesen magukban. Lassan megnyugodtak, a horgokat a vízbe dobták. Szemben velük a lakatlan Marante-sziget - eltakarta a két horgászt: a túlsó partról nem láthattak ide. A kis vendéglő is zárva volt, mintha évek óta nem fordult volna meg benne vendég. Sauvage fogta az első kárászt. Morissot-nak jutott a második. És ezután szinte percenként rántották ki a horgot egy-egy ficánkoló halacskával, csodálatos halászat volt. Gyengéden csúsztatták a kis halakat a sűrű szemű hálóba, mely ott állott előttük a vízben, szívüket édes öröm járta át, és a régen áhított szórakozás gyönyörűsége. A nap átmelegítette hátukat, már semmire nem figyeltek, semmire nem gondoltak; nem is élt a világon senki rajtuk kívül, horgásztak.
Hirtelen tompa dörej remegtette meg a földet, a dörgés mintha a mélyből tört volna fel. Ágyúk szóltak.
3
Morissot hátrapillantott, és a meredek felett, messze, balra, meglátta a hatalmas MontValérien körvonalát, csúcsán fehéren gomolygó fellegek - a hegy köpte a lőporfüstöt. Az erődítmény tetejéről máris új füsttömeg lövellt ki, s néhány pillanat múlva megint lövés dördült. Ezután percenként követték egymást: a hegy egyre ontotta halálos leheletét, tejszínű gőz emelkedett lassan a nyugodt égbolt felé és felhővé sűrűsödött. Sauvage vállat vont:
- Már megint kezdik . . .
Morissot aggódva figyelt, dugójának tollai minduntalan víz alá merültek. Egyszerre elöntötte a békés ember dühe, acsarkodva fordult az őrült verekedők ellen:
- Hülyék! Hülyék, hogy így ölik egymást!
- Rosszabbak, mint a barmok! - erősítette meg Sauvage is.
Morissot éppen egy keszeget fogott, s leszögezte:
- Mindig így lesz! Mindig! Amíg csak kormányok vannak a világon!
Sauvage vitába szállt vele:
- A köztársaság nem üzent volna hadat...
De Morissot közbevágott:
- Eh! A királyok mindig kívül hadakoznak, a köztársaság meg benn!
Békésen vitatkoztak, a szelíd és korlátolt emberek romlatlan érveivel bogozták a nagy politikai problémákat. Megegyeztek, hogy az emberek sohasem lesznek szabadok. A MontValérien ezalatt állandóan dörgött, ágyúi francia házakat döntöttek romba, életeket oltottak ki, embereket téptek cafattá, megsemmisítettek álmokat, áhított boldogságot, remélt szerencsét, és - messze tájakon, annyifelé! - feleségek, anyák, leányok szívén ütöttek gyógyíthatatlan sebeket.
- Hát bizony, ilyen az élet! - állapította meg Sauvage.
- Mondjuk inkább: ilyen a halál! - felelte szellemesen Morissot:
De rémülten összerezzentek - hirtelen megérezték: léptek közelednek feléjük. Hátrapillantottak, s négy férfit láttak közvetlen közelükben, négy felfegyverzett, szakállas férfi volt; mintha csak inasruhába bújtatták volna őket, fejükön lapos sapka - puskájukat egyenesen rájuk irányították. Kezükből kihullt a horgászbot, a bambuszvessző már úszott is lefelé a folyón.
Néhány pillanat, s már elfogták, megkötözték, elhurcolták, egy csónakba dobták őket: a két barát a szigetre került. Az elhagyatottnak látszó ház mögött legalább húsz német katona állt. Egy vörös óriás lovaglóülésben ült egy széken, porcelánpipából pöfékelt, és hibátlan francia szóval kérdezte tőlük:
- No, uraim, jó fogás volt?
Az egyik katona éppen a tiszt lába elé tette a halakkal telt hálót - azt persze elhozta magával.
- Á, á... látom, szerencsével jártak! De hagyjuk ezt, másról van szó... Figyeljenek! . . . Ne reszkessenek úgy! Maguk természetesen kémek, mi másnak tekinthetném magukat? Idejöttek szimatolni! Én azonban elfogtam és agyonlövetem magukat! Persze, most úgy viselkednek, mintha csak horgászni jöttek volna... így akarnak megtéveszteni! De a kezembe kerültek. .. Nem volt szerencséjük... Ez a háború!
Folytatta:
- Maguk az előőrsvonalon jöttek át, tehát tudniuk kell a jelszót. Mondják meg, és megkegyelmezek. A két barát némán állt egymás mellett, arcuk ólomszürke volt. Kezük alig láthatóan megrándult.
- Soha senki nem tudja meg. . . Utána szép nyugodtan hazamehetnek. Ez a kis titok örökre titok marad. De ha hallgatnak, rögtön meghalnak. Tessék, válasszanak!
Nem mozdultak, egy szót sem feleltek.
4
A porosz nyugodtan mutatott a folyóra:
- Öt perc múlva ott lesznek a víz fenekén. Megértették? Öt perc múlva! Bizonyára vannak rokonaik . . .
A Mont-Valérien még mindig dübörgött.
A két horgász csak állt és hallgatott. A tiszt most saját nyelvén parancsot adott ki. Székét kissé elhúzta, hogy távolabb kerüljön foglyaitól: máris tizenkét ember sorakozott fel velük szemben, húsz lépés távolságban, lábhoz tett fegyverrel.
A tiszt ismét megszólalt:
– Még egy percig gondolkodhatnak! De két másodperccel sem tovább! Hirtelen felállt, a két franciához lépett. Morissot-t karon fogta, félrehúzta és halkan ezt mondta neki:
- Gyorsan mondja meg a jelszót! A barátja nem tudja meg. . . Majd úgy teszek, mintha megsajnáltam volna magukat.
Morissot nem felelt.
A porosz most Sauvage-t vonta félre, s ugyanezt ajánlotta neki. Sauvage sem felelt.
Már ismét egymás mellett álltak.
A tiszt vezényszavakat kiáltott. A katonák archoz emelték puskájukat. Morissot pillantása véletlenül a sűrű szemű hálóra tévedt, benne a halak! Ott feküdt a háló a fűben, néhány lépésnyire tőlük. A napfényen csillogtak a halak, még mozogtak. Morissot úron a megrendülés hulláma csapott át: Uralkodni próbált magán, de szeme megtelt könnyel. - -Isten vele, Sauvage! - dadogta.
- Isten vele, Morissot! - felelte a másik.
Kezet szorítottak, egész testük megborzongott.
- Tűz! - vezényelte a tiszt.
A tizenkét lövés egyszerre csattant.
Sauvage egyenesen előredőlt, orra a földet érte. Az erősebb testű Morissot megingott; azután megpördült maga körül, és barátja testére zuhant, arccal az ég felé fordulva: melléből - a felhasadt zubbonyon áttörve - bugyogott a vér.
A német tiszt tovább rendelkezett. Emberei szétszéledtek, majd kötelekkel és kövekkel tértek vissza, a köveket a két halott lábára
kötötték: a meredek partra hurcolták őket. A Mont-Valérien rendületlenül dörgött, már valóságos füsthegy borult föléje. Két katona felemelte Morissot-t, fejénél és lábánál fogva: két másik ugyanezt tette Sauvagezsal. Erősen meglóbálták a két testet, a két barát hatalmas félkörívben repült a víz fölé, majd alámerültek a folyóba; állva tűntek el, mert a kő lehúzta lábukat.
A víz felfreccsent, habzott, remegett, végül megnyugodott; apró hullámok ütődtek a partnak. Valamelyes vér is úszott a víz felszínén. A tiszt zavartalan derűvel, csendesen megjegyezte:
- A többi a halak dolga! : . .
A ház felé indult.
Meglátta a halakat a fűben. Felemelte a hálót, megnézte, jókedvűen bekiáltott:
- Wilhelm!
Fehér köpenyes katona szaladt elébe. A porosz odadobta neki a két kivégzett jó barát halait:
- Süsd meg a kis dögöket, süsd meg, amíg mozognak! Finom falat lesz! Leült és tovább pipázott.
Kérdések Gogolhoz, Tolsztojhoz
I. A köpönyeg
1. A mű központi motívuma a köpönyeg. Milyen szerepet játszik ez Akakij Akakijevics Basmacskin életében, sorsában?
2. A mű alapján hogyan épül fel az orosz társadalom? Mi határozza meg az emberek egymás közötti viszonyát?
3. Hol helyezkedik el Basmacskin a társadalomban? Miért tekinthető KISEMBERNEK?
4. Jellemezzétek a tábornokot! Hogyan alakulnak emberi kapcsolatai? Mi az oka, hogy ezek eltorzulnak?
5. Hogyan viselkedik az elbeszélő? Tárgyiasan, perszonálisan vagy auktorálisan? Milyen hangnemben adja elő a történetet?
6. Miért kell a főszereplőnek meghalnia? Véletlen vagy szükségszerű?
7. Mi a funkciója a fantasztikus befejezésnek? Fantasztikus egyáltalán?
II. Iván Iljics halála
1. Jellemezzétek a novella szerkezetét!
a. Mi a szerepe az időrend megbontásának?
b. Hogyan alakul az elbeszélés tempója?
c. Hol helyezkedik el a műben a fordulópont?
2. A novella központi motíívuma A LÉTRA, ahonnan leesik Iván Iljics. Minek a jelképe a létra?
3. Magyarázd meg az alábbi mondatokat:
a. „Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt.”
b. „Mind meghalunk egyszer. Mért ne igyekeznék?” (Geraszim)
c. ”még fizikai szenvedésénél is elviselhetetlenebb…erkölcsi szenvedése, és ez…a legnagyobb gyötrelem.”
4. Mire jön rá Iván Iljics közbetlenül a halála előtt? Megszépült arca mire figyelmezteti az élőket?
5. A mű alapkérdése a jobban éljünk vagy jobbá legyünk dilemmája. Mit takar ez?
6. Kik tekinthetők pozitív szereplőknek? Miért? Mit jelez ez?
7. Jellemezzétek az elbeszélő viselkedést, hangnemét!
Néhány kérdés az Effi Briesthez
1. A lezárást a regényhez képest gyökeresen átalakították a film készítői. Fontane-nál Effi halálosan megbetegszik, ezért szülei mégis magukhoz veszik. Halála előtt elismeri: Instettennek volt igaza... Hogyan és mi célból változtatták meg ezt a befejezést?
2. A filmben csak annyit mond anyjának Effi házassága előtt: Félek a bárótól... A regényben: Félek tőle, mert elvei vannak. Nekem nincsenek elveim... Mit jelent az, ha velakinek elvei vannak és azok szerint él? Hogyan jelenik ez meg Instetten későbbi viselkedésében?
3. Fontane szerint a sorsok alakulásában nem a jellem, de nem is a végzet, hanem a társadalmi normák játsszák a legfontosabb szerepet. Hogyan jelenik ez meg a műben?
4. Hogyan reagálna Effi házasságtörésére egy francia arisztokrata?
5. Szerinted mi az oka annak, hogy lánya elhidegült Effitől?
6. Mi a szerepe a műben a kinai legendájának?
7. Szerinted miért megy bele Effi a Campras őrnaggyal való kapcsolatba?
8. Ki volt számodra rokonszenves, illetve ellenszenves a filmben? Mért?
Feladatok a feleléshez március 30-ra, keddre
- Mutasd be röviden a regényt és a realista regényt!
- Mutasd be röviden Balzac főművét, az Emberi színjátékot!
- Mutasd be a Goriot apót (műfaj cselekmény, társadalmi leckék, realista és romantikus vonásai)
- Méltasd röviden Stendhal munkásságát a Vörös és fekete középpontba állításával!
- Méltasd röviden Flaubert munkásságát a Bovaryné középpontba állításával!
- Jellemezd lényegretörően Maupassant és Zola művészetét!
- Jellemezd lényegretörően Dickens művészetét!
- Jellemezd lényegretörően Thackeray művészetét!
MODERN DRÁMA A 19. SZÁZADBAN
Kérdések a feleléshez és a beszélgetéshez
- Kinek milyen drámái szerepeltek eddig a tananyagban?
- Kik újítják meg a polgári drámát a 19. század végén? Nevezd meg néhány újításukat!
- Idézd fel röviden Ibsen életét, és jellemezd művészetét (téma, szekezet, pábeszédek, jelképek)
- Idézd fel a Nóra cselekményét!
- Jellemezd a művet a téma és a megfomálás szempontjából (PPT)
(Kérdések feladatok a beszélgetéshez: 1. Mi a jelentősége annak, hogy éppen karácsonykor játszódik a mű? 2. Miért válna el Helmer Nórától? Hiszen szereti. Vagy mégsem? Jellemezd Helmert! 3. Szerinted hová megy Nóra? Hogyan alakul a további élete? 4. Hogyan tetszett a színházi előadás és a színészek játéka?)
- Mutasd be röviden Csehovot, a novellistát!
- Olvasd el (ld. alul) a Csinovnyik halála című írást! Idézd fel fel a cselekményt, és mondd el, szerinted mi okozza Cservjakov halálát!
(Kérdések a beszélgetéshez: Ki az a csinovnyik? Ki az a kisember? Milyen szellem uralkodik az orosz közéletben a novella alapján? Minek alapján ítélik meg az embereket? Jellemzed Cservjakovot és az államtanácsost! Tragikusnak tartod a csinovnyik sorsát?)
- Mutasd be Csehovot, a drámaírót (konfliktus, párbeszédek, szimbólum, értékszerkezet)
- Mutasd be a PPT-n szereplő művek egyikét!
Csehov: A csinovnyik halála
Egy kiváló szép estén a nem kevésbé kiváló Ivan Dmitrjevics Cservjakov, hagyatéki végrehajtó, a földszinti zsöllye második sorában ült, és látcsövén keresztül gyönyörködött Corneville-i harangok-ban. Gyönyörködött, és a földi boldogság csúcspontján érezte magát. De hirtelen... Elbeszélésekben gyakorta találkozunk ezzel a „hirtelen”-nel. Igazuk van az íróknak: az élet olyannyira bővelkedik váratlan meglepetésekben! Nos: Cservjakov arca hirtelen elfintorodott, szeme kidülledt, lélegzete elállt... leeresztette szeme elöl a látcsövet, előrehajolt és... hapci!!! Amint tetszett látni – tüsszentett. Tüsszenteni sehol senkinek sem tilos. Tüsszent a paraszt, tüsszent a rendőrkapitány, sőt némelykor még a titkos tanácsos is. Mindenki tüsszent. Cservjakov nem jött zavarba, megtörülközött zsebkendőjével, és mint udvarias ember, körülnézett: nem zavart-e meg valakit a tüsszentésével? Ekkor azonban menthetetlenül zavarba jött. Észrevette, hogy a zsöllye első sorában, az előtte ülő öregúr kesztyűjével törölgeti tarkóját s kopasz fejét, és valamit mormol hozzá. Az öregúrban Brizzsalov államtanácsost, a közlekedési minisztérium tábornoki rangban lévő főtisztviselőjét ismerte fel.
„Ráprüszköltem!” – gondolta röstelkedve Cservjakov.
– Nem a főnököm, más hivatalban szolgál, de mégiscsak kínos. Bocsánatot kell kérnem.”
Cservjakov köhécselt, felsőtestével előredőlt, és a tábornok fülébe súgta:
– Bocsásson meg, mélts... uram, leprüszköltem... nem szándékosan tettem...
– De kérem, semmi az egész...
– Bocsásson meg, az Istenre kérem. Igazán nem... igazán nem akarattal!
– Jaj, hagyjon békén, kérem! Ne zaklasson már!
Cservjakov még jobban zavarba esett, bambán elmosolyodott, és felnézett a színpadra. Nézett, nézett, de előbbi boldogsága nyomtalanul eltűnt. Nyugtalanság gyötörte. A szünetben odalépett Brizzsalovhoz, egy darabig szaladt mellette, majd félénkségét leküzdve, megszólította:
– Az imént leprüszköltem, mélts... uram... Bocsásson meg... Én igazán Nem azért, hogy...
– Elég volt! Rég elfelejtettem az egészet, és maga még mindig ugyanazt hajtogatja! – szólt rá a tábornok, és türelmetlenül mozgatta alsó álkapcsát.
„Azt mondja, elfelejtette, a szeméből meg csak úgy árad a gyűlölség – gondolta magában Cservjakov, és gyanakodva pillantott a tábornokra. – Szóba se akar állni velem. Meg kellene neki magyaráznom, hogy nem szántszándékkal tettem... Hogy ez a természet törvénye, máskülönben még azt gondolja, hogy le akartam köpni. Ha most nem gondolja, majd később eszébe jut!
Cservjakov hazaérkezvén előadta feleségének akaratlan udvariatlanságát. Úgy vélte, hogy az asszony igen könnyedén fogja fel a történteket; előbb egy kissé megijedt, de amikor megtudta, hogy Brizzsalov más hivatalbeli, mindjárt megnyugodott.
– Tudod mit, mégiscsak menj el hozzá bocsánatot kérni – ajánlotta azután. – Nehogy azt higgye, hogy nem tudsz illendően viselkedni jó társaságban.
– Éppen erről van szó! Bocsánatot kértem tőle, de valahogyan furcsán fogadta... Egy jó szót se szólt. Meg nem is volt rá idő, hogy megbeszéljük a dolgot.
Másnap Cservjakov felöltötte vadonatúj hivatali egyenruháját, megnyiratkozott, és elment Brizzsalovhoz, bocsánatot kérni. A tábornok fogadószobájában már rengeteg kérelmezőt talált, s közöttük megpillantotta magát a tábornokot is, aki már megkezdte a fogadást. Miután néhány kérelmezőt meghallgatott, Brizzsalov végre Cservjakovra emelte tekintetét.
– Tegnap az Árkádia Színházban, ha méltóztatik rá emlékezni, mélts... uram... – kezdte meg előadását a hagyatéki végrehajtó. – Tüsszentettem és véletlenül... lefröcsköltem... Bocs...
– Hát ezek meg miféle... Ilyen semmiséggel zaklat...
Nos, mit kíván? – fordult a tábornok a soron következő kérelmezőhöz.
„Szóba sem áll velem! – gondolta Cservjakov elsápadva. – Tehát haragszik... Nem, ezt nem hagyhatom annyiban... Meg kell neki magyaráznom...”
Amikor a tábornok az utolsó várakozóval is végzett, és megindult belső szobái felé, Cservjakov utánavetette magát:
– Mélts... uram! – motyogta. – Ha zaklatni bátorkodom a mélts... urat, úgy az kizárólag a bűnbánat érzületéből fakad! Hiszen nem szántszándékkal tette, ezt méltóztatik tudni!
A tábornok bosszús arcot vágott, és lemondóan legyintett.
– De hiszen ön csúfolódik velem, tisztelt uram! – recsegte, és azzal eltűnt az ajtó mögött.
„Már hogyan csúfolódnék? – morfondírozott Cservjakov. – Szó sincs itt semmiféle csúfolódásról! Ilyen nagyúr, aztán mégse érti meg! Nos, ha így van, bezzeg, nem kérek többé bocsánatot ettől a nagyképű alaktól! Vigye el az ördög! Levelet írok neki, de személyesen nem megyek el hozzá többé. Nem én!”
Eképpen gondolkozott Cservjakov hazafelé menet. Ámde nem írt levelet a tábornoknak. Gondolkodott, gondolkodott, de sehogy sem sikerült kieszelnie, hogy mit írjon. Másnap mégiscsak személyesen kellett elmennie hozzá, kimagyarázkodni.
– Tegnap nem azért zaklattam mélts... uram – motyogta, amikor Brizzsalov kérdő tekintetét ráemelte –, hogy csúfolódjam, amint azt tegnap mondani tetszett. Csupán azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért tüsszentettem és lefröcsköltem mélts... uramat... Eszembe se jutott, hogy csúfolódjam. Hogyan is mernék én csúfolódni egy olyan nagyúrral, amilyen mélts... uram? Ha a magunkfajta ember csúfolódásra vetemednék, akkor izé... hova lenne akkor a tisztelet, a tekintély tisztelete... egyszóval...
– Takarodjék! – hördült fel a tábornok, elkékülve, és egész testében remegve.
– Tes-séék? – Kérdezte suttogó hangon, a rémülettől ájuldozva Cservjakov.
– Takarodjék!! – ismételte a tábornok, és dobbantott lábával.
Cservjakov bensejében valami megszakadt. Se látott, se hallott, úgy vonszolta magát az ajtóig, majd kiosont az utcára, és roskadozva elindult. Gépiesen hazaért, a vadonatúj egyenruháját le sem vetve, végigfeküdt a díványon és... meghalt!
Modern líra a 19. században
(Kérdések a március 2-i feleléshez)
Bevezetés:
- Mit takar a modern kor fő jellemzője, az értékválság?
- Mutasd be röviden a pozitivizmust!
- Jellemezd Kierkegaard és Schopenhauer filozófiáját!
- Melyek a fő gondolatai Nietzsche és Bergson eszmerendszerének?
- Jellemezd röviden a realizmust és a naturalizmust!
- Melyek a legfőbb jelemzői a szimbolizmusnak, az impresszionizmusnak és a szecessziónak?
A modern líra:
- Hogyan változik meg a költő szerepe és beszédmódja a modern lírában?
- Méltasd Baudelaire kötetének, A Romlás virágának jelentőségét!
- Mutasd be Az albatrosz és at Egy dög című verset (felépítés, mondanvaló, néhány fontos stíluseszköz)
- Miért tekinthető a szimbolizmus programversének a Kapcsolatok? Mondd el az első versszakát!
- Mutasd be Verleine ars poeticáját a Költészettan rövid elemzésével!
- Mondd el és mutasd be röviden az Őszi chansont!
- Miért jelent jelentenek fontos fordulatot a modern lírában Rimbaud látnok-levelei?
- Hogyan értelmezhető A magánhangzók szonettje?
- Méltasd röviden Mallarmé művészetét!
- Az olvasott versek alapján hogyan vélekedsz Rilke költészetéről?
Kérdések a modern európai lírához
- Hogyan változik meg a versek témája, a költő szerepe és beszédmódja a modern lírában?
- Mutasd be a költői szerep átalakulásának kulcsversét, Az albatroszt!
- Értelmezd A Romlás virágai címet és a Spleen és Ideál alcímet!
Az albatrosz
(Először 1918-ban jelent meg a Nyugatban)
Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,
Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
Alig teszik le a fedélzet padlatára,
A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Szárnyán kalandra szállt, - most sántit suta félsszel,
Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!
A költő is ilyen, e légi princnek párja,
Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.
Ford.: Tóth Árpád
Kérdések Az albatroszhoz:
- Hogyan tagolható a vers szerkezetileg?
- Allegóriára épül? Miért? Mi jellemzi az allegóriát?
- milyen ellentétet bont ki a költemény?
- Magyarázd meg az alábbi képeket: „matrózi nép”, a költő „bús rab”… „megbotlik két szárnyában, ha lép”.
Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög
nyitotta lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.
- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!
Szabó Lőrinc fordítása
Kérdések az Egy döghöz
- Milyen dögöt láthattak?
- Mit jelképezhet?
- két nagy szerkezeti egységre tagolható az alkotás. Mi jelzi?
- Értelmezd az utolsó verssszakot! Fejtsd meg a befejezést (ha összekapcsolod a cikluscímmel, segíthet)
Verlaine: Költészettan
Zenét minékünk, csak zenét,
ezért a versed lebegőben
ragadd meg a lágy levegőben,
amint cikázik szerteszét.
Ha szókat írsz, csak légy hanyag,
és megvetőn dobd a zenének,
mert édes a tétova ének,
s a kétes olvadó anyag.
Fátylak mögött tüzes szemek
és déli, reszkető verőfény,
s a langyos őszi és merő fény,
kék csillagok tündöklenek.
Mert csak te kellesz, Árnyalat,
és semmi Szín, koldusi ékül,
ó, fuvola s kürt összebékül,
e síma álomszárny alatt.
A gyilkos Csattanó gaz úr,
baj lenne ha versedbe hagynád,
az ötletet, e durva hagymát,
melytől könnyez a szent Azúr.
Szónoklat? Törd ki a nyakát
és jó, ha izmod megfeszíted,
pórázra szoktatván a Rímet.
Mi volna, ha nem volna gát?
Ó jaj, a Rím silány kolomp,
süket gyerek, oktondi néger,
babrál olcsó játékszerével
s kongatja a szegény bolond.
Zenét minékünk, muzsikát!
Legyen a vers egy meg nem álló
lélek, mindig új vágyba szálló,
mely új egekbe ugrik át.
Egy jó kaland legyen dalom,
hajnalban, az ideges szélben
mentákra üljön észrevétlen...
A többi csak irodalom.
(Kosztolányi Dezső)
Kérdések a Költészettanhoz
A vers arról szól, hogy a verset a zenéhez kell közelíteni, hogy képes legyen megsejtetni a jelenségek mögött megbúvó lényeget. Feladat: Támaszd alá versrészletekkel a PPT-ben olvasható összegzést:
„A mű elmondja azt is, hogyan és miért kell a verset a zenéhez közelíteni.
Hogyan? Úgy, hogy a hangulat kedvéért száműzzük belőle a gondolatot. A jó vers nem ünnepélyes, nincs benne csattanó, szavai nem jelentésükkel, hanem hangulatukkal hatnak, tiszta rím helyett az asszonánc uralkodik benne”
Rimbaud: A magánhangzók szonettje
Szurok Á! hó É:! rőt I! zöld U! kék O! - csak egyszer
Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á! - szőrös öv, mely a setét legyek faráról
Csillog, ha némi vad bűzt belepnek lomha testtel!
Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
Halk hóvirág, királyi hermelín, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
Vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!
Ú! - az isteni tenger nyúgodt, gyürűző tánca,
Nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca
A békés homlokon, mit alchimia tép föl, -
Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
És Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből!
Tóth Árpád
Kérdések A magánhangzók szonettjéhez
- A vers tartalma és formája szemben áll egymással. Miért?
- Mely képeket érzel pozitívnak? Melyeket negatívnak?
- Egyetértesz a vers PPT-ben leírt jelentéssugallatával: „Jelentését nehéz megragadni, talán azt sugallja, hogy a modern költészet a képzelet segítségével megfejtheti a lét titkait, az alfától eljuthat az ómegához, azaz Istenhez (v.ö.: „Én vagyok az ómega és az alfa” - Biblia)”
